Az egyik fő dolog, ami segít a tejelő tehenek több tejtermelésében, a megfelelő táplálkozás, és koncentrált takarmány nagy különbséget tesz e tekintetben. A modern időkben, ahol egyre nagyobb igény mutatkozik a jobb állomány egészségére és a magasabb tejtermelésre, nem lehet eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, hogy megértsük, milyen hatékony és előnyös lehet a koncentrált takarmányozás, különösen az állattenyésztési szakemberek és a tejtermelők körében. Ez az írás elmagyarázza a sűrített takarmányokkal kapcsolatos tudományt és taktikát, megvizsgálva, hogy a célzott tápanyagtartalom hogyan növelheti a megtermelt tej mennyiségét, támogatja az általános egészséget és ösztönzi a gazdaságos mezőgazdasági gyakorlatokat. Akár a csoport teljesítményének maximalizálására törekszik, akár finomítani szeretné az etetési módját, ez a kézikönyv néhány tippet tartalmaz, amelyek segítik a terepet, hogy tesztelt módszerekkel javítsa mezőgazdasági vállalkozását.
Mi az a takarmánykoncentrátum, és hogyan előnyös a tejtudomány?
A takarmánykoncentrációk nagy energiatartalmú és tápanyag-sűrű anyagok kombinációi, amelyek a tejelő tehenek takarmányadagjának kiegészítésére szolgálnak. Általában gabonát, fehérjetartalmú ételeket, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz, amelyek kiegyensúlyozott ellátást biztosítanak az alapvető tápanyagokhoz. Tejtudományi szempontból a takarmánykoncentrátum előnyös, mivel képes növelni a tejtermelést azáltal, hogy kielégíti a laktáló tehenek energia- és fehérjeszükségletét. Ez is hozzájárul az állomány egészségéhez azáltal, hogy biztosítja a következetes vagy megbízható táplálkozást, amely javítja a szaporodási arányt, valamint csökkenti a betegségek előfordulását ezekben az állományokban. A gazdálkodók számára a takarmánykoncentrátum költséghatékony módszert kínál az állatállomány táplálására, ami optimális teljesítményt és termelési szintet eredményez.
A takarmánykoncentrátum összetevőinek megértése
A takarmánykoncentrátum fő összetevői az energiaforrások, a fehérje-kiegészítők, a vitaminok és az ásványi anyagok. A gabonák és más melléktermékek energiaforrásként szolgálnak, amelyek kalóriát szolgáltatnak a karbantartáshoz és a termeléshez. A fehérje-kiegészítők, mint például a szójaliszt vagy a repcedara esszenciális aminosavakat tartalmaznak, amelyek fokozzák a tejtermelést és az általános egészségi állapotot. Vitaminokat és ásványi anyagokat adnak hozzá, hogy kielégítsék az étrendi követelményeket, amelyek szükségesek a tartós anyagcsere-működéshez és az egészséges immunitáshoz. Az állomány megfelelő teljesítménye attól függ, hogy ezek az összetevők mennyire vannak egyensúlyban egymással az optimális termelékenység elérése érdekében.
A koncentrátumok szerepe a tejtudományban
Az energiadús takarmányozás kulcsszerepet játszik a koncentrátumoknak a tejelő tehenek hatékonyságának és termelékenységének növelésében; ilyenkor ugyanis a takarmány önmagában nem tudja kielégíteni a laktáló tehenek táplálkozási igényeit, amelyek gyakran több energiát és fehérjét igényelnek. Ezek között a koncentrátumok általában a teljes takarmány 30-50%-át teszik ki, a növekedési szakasztól és a takarmány minőségétől függően.
A takarmány összetételének célja az energiaforrások, például kukorica, árpa vagy búza optimalizálása, miközben biztosítja, hogy elegendő fehérjeszint legyen jelen a szójaliszt, gyapotmagliszt vagy más fehérjetartalmú anyagok hozzáadásával. Ami az összetevők minőségét illeti, a modern megközelítések a precíz tápanyag-kiegyenlítés felé fordultak, amelyet olyan eszközök támogatnak, mint a közeli infravörös spektroszkópia (NIR). Speciálisan kialakított koncentrátumkeverékek használata javasolt, mert akár 15-20%-kal is növelhetik a tejtermelést, ezáltal javítva a tejtermelők gazdasági és táplálkozási tényezőit (Douglas et al., 1995).
A takarmányokban található nyomelemek és vitaminok hozzájárulnak a termékenységhez, az immunitáshoz és az anyagcsere egészségéhez. Például az E-vitamin és a szelén javítja az antioxidáns védekező mechanizmusokat, míg a kalcium és a foszfor biztosítja az erős csontozatot, illetve a tejszintézist. Ezenkívül fontos, hogy olyan takarmányokat állítsunk össze, amelyek nem tartalmaznak olyan táplálkozásellenes tényezőket, mint például a nem fehérjetartalmú nitrogén, amely acidózist okozhat vagy csökkentheti a takarmány hatékonyságát.
A takarmányösszetételre vonatkozó pontos adatok és a kifinomult táplálkozási modellek révén az ágazat a precíziós mezőgazdasági gyakorlatok felé halad. Ennek a megközelítésnek a célja nemcsak a hozam maximalizálása, hanem a takarmányok pazarlásának és környezeti hatásának minimalizálása is, így összhangban van a tejtudomány fenntarthatósági célkitűzéseivel.
A koncentrátum és a durva takarmány összehasonlítása az állati takarmányban
Az állati takarmány két fő kategóriába sorolható: koncentrátumok és szálas takarmányok. Ennek a kétféle takarmánynak megvannak a maga egyedi előnyei az állati takarmányozásban, és speciális szerepet töltenek be az állati takarmányozásban. A gabonafélék, az olajos magvak, például a szójaliszt és a melléktermékek a fehérjében és energiában gazdag, de rosthiányos koncentrátumok néhány példája. A sűrítményeket általában a magas termelésű állatok, köztük a tejelő tehenek táplálkozási igényeinek kielégítésére használják a laktációs szakaszban, ezért általában 70-90%-os TDN értékekből állnak, ami azt jelenti, hogy nagyon koncentrált energiaforrást biztosítanak.
Másrészt a szálastakarmányok közé tartozik a széna, a szilázs, a növényi maradványok és a pázsitfűfélék, amelyeket magas rosttartalom, de kisebb energiasűrűség jellemez. Fontos szerepet játszanak többek között a kérődzők jó bendőegészségügyi megőrzésében. A szálastakarmány mennyisége azonban 50-65% között változhat a felhasznált takarmány minőségétől függően, amint azt a TDN értéke jelzi. Ezen túlmenően ezek az élelmiszerek fokozzák a kérődzést, ezáltal csökkentve az olyan anyagcsere-rendellenességek kialakulásának esélyét, mint az acidózis, amelyek a koncentrátum alapú étrend túlzott támaszkodásából származhatnak.
A legújabb kutatások szerint a tejtermelékenység és az állatok jóléte érdekében elengedhetetlen a koncentrátum és a durva takarmány megfelelő arányának fenntartása a tejelő tehenek takarmányában. A nagy termőképességű tejelő tehenek tipikus takarmánya 50-60% szálastakarmányból (szárazanyagra vonatkoztatva) és 40-50% koncentrátumból állhat; ez azonban változhat a laktáció szakaszától, a takarmány minőségétől és a termelési céloktól függően. Emellett a kutatások azt mutatják, hogy a jobb emészthetőségű, jó minőségű szálas takarmányok alkalmazása csökkenti a takarmányköltségeket, miközben fenntartja a termelés hatékonyságát.
A koncentrátumok egyik fő problémája a költségtényező, valamint az, hogy képesek növelni a környezeti hatásokat a gabona és az olajos magvak termesztése során. Előfordulhat azonban, hogy pusztán a szálastakarmányra való támaszkodás nem biztosítja az optimális termelési arányt. Ha bizonyítékokon alapul, a két takarmány nemcsak az állatok optimális teljesítményét eredményezi, hanem a takarmánypazarlás és a tápanyagveszteség minimalizálásával fenntartható mezőgazdaságot is biztosít.
Hogyan javítja a takarmánykoncentrátum az állati takarmányozás hatékonyságát?
A tejelő tehenek tápanyagbevitelének optimalizálása
A koncentrált takarmány fokozza a tejelő szarvasmarhák táplálkozási hatékonyságát azáltal, hogy gazdag energiát, fehérjét és vitamint, valamint ásványi anyagokat kínál, amelyek általában hiányosak a durva takarmányban. Ez biztosítja a tehenek tápanyagellátását az optimális tejtermeléshez, növekedéshez és jó egészségi állapothoz. A gazdálkodók a fenntartható takarmányozási gyakorlat betartása mellett a koncentrátum takarmány szálastakarmány kombinálásával érhetik el a fenti célokat, így kielégítik a tejelő tehenek tápanyagszükségletét és megelőzhetik a túlsúly hiányát.
A tejtermelésre és a laktációra gyakorolt hatás
A kiegyensúlyozott, szálastakarmányozással kombinált tömény takarmányozás nagy jelentőséggel bír a tejhozam maximalizálása és a megfelelő laktáció biztosítása szempontjából. Az energiabevitel fontos a laktáló tehenek anyagcsere-szükségletének fenntartásához, különösen a laktáció korai szakaszában, amikor a tejtermelés csúcspontja van. Köztudott, hogy a magas keményítő- és zsírtartalmú összetett takarmányok közvetlen hatással vannak a tej mennyiségére és összetételére, ami néha növeli a vajzsír- és fehérjetartalmat.
A közelmúltban publikált tanulmányok azt mutatják, hogy a jól kiegyensúlyozott sűrített takarmányadagok etetése akár 25%-kal is növelheti a tejtermelést, szemben a kizárólag szálastakarmánytól függő étrendekkel. Ezenkívül a kulcstápanyagok, például a kalcium és a foszfor kiegyensúlyozása csökkenti az anyagcsere-rendellenességek, például a tejláz kockázatát, és támogatja a tehenek általános egészségi állapotát az intenzív laktációs szakaszban. Ezen túlmenően a laktáció adott szakaszán alapuló finomhangolt táplálkozási stratégiák a takarmányozás hatékonyságát is fokozzák, így elősegítik a fenntartható, költséghatékony tejipart, a termelékenységet csekély mértékben vagy egyáltalán nem veszélyeztetve.
A bendőfermentáció és a tejelő tehenek egészségének javítása
A bendőben történő optimális fermentáció elérése és a tejelő tehenek jólétének megőrzése érdekében a módszerek és intézkedések keverékét kell alkalmazni. Az alábbiakban felvázoljuk azokat a kritikus összetevőket és bizonyítékokkal alátámasztott lépéseket, amelyek javítják a bendő működését és elősegítik a tehenek általános egészségi állapotát:
Hatékony rostszintek
- Elegendő mennyiségű fizikailag hatékony rost (PEF) az étrendben létfontosságú a rágás serkentéséhez, valamint a nyálkiválasztáshoz, ami segít pufferelni a bendő pH-ját, így csökkenti az acidózis esélyét. A jelentések azt mutatják, hogy ideális, ha a teljes takarmányban 28-34% semleges detergens rost (NDF) van, és legalább 19% takarmányból származik az anyagcserezavarok csökkentése érdekében.
Kiegyensúlyozott szénhidrátforrások
- Ahhoz, hogy elkerüljük a túl sok sav felhalmozódását a bendőben, megfelelő arányt kell kialakítani a gyorsan fermentálódó szénhidrátok, például a keményítő és a szerkezeti szénhidrátok között. A mikrobiális hatékonyság optimalizálása érdekében a bendő működésének veszélyeztetése nélkül a vizsgálatok azt sugallják, hogy a rostmentes szénhidrát (NFC) szintjének a teljes kevert takarmányban (TMR) 32-38% között kell lennie.
Bendővédett zsírok használata
- Ezeknek a zsíroknak az étrendbe való kiegészítése lehetővé teszi az energiasűrűség növekedését, miközben fenntartja a rostok emésztését és a mikrobiális aktivitást. Kutatások kimutatták, hogy a tejes étrend bendővédett zsírokkal történő kiegészítése 2-5%-os arányban javítja az energiaháztartást és a tejhozamot.
Puffer, valamint hozzáadott kiegészítők
- A bendő pH-jának stabilizálása pufferanyagok, például nátrium-hidrogén-karbonát és magnézium-oxid alkalmazásával érhető el. Az élesztő alapú termékek és élő mikrobiális adalékanyagok, például a Saccharomyces cerevisiae használata növeli a mikroorganizmusok fermentációs aktivitását, ezáltal javítja a rostok emészthetőségét és a takarmány hatékonyságát.
Következetes takarmányfelvétel
- A rendszeres, következetes takarmányszállítás a takarmányok szétválogatása nélkül megakadályozza a takarmányok olyan következetlenségeit, amelyek megzavarják a bendő fermentációját. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a napi többszöri etetés jelentősen megnöveli a napi szárazanyag-bevitelt (DMI), ami jobb bendőbeli viselkedéshez vezet.
Megfelelő fehérje-kiegészítés
- A DIP (lebontható beviteli fehérje) és az UIP (nem lebontható beviteli fehérje) közötti egyensúly fontos a bendő nitrogénfelhasználásának optimalizálásához. A diéta nyersfehérje-értéke általában 16-18% körüli a laktációs kategóriától, illetve a tejhozam-céloktól függően.
Víz rendelkezésre állása
- A bendőmikrobák és az emésztés a folyamatosan biztosított tiszta, minőségi vízen fejlődik. Azt javasolták, hogy egy szoptatós tehénnek három-négy font vizet kell fogyasztania minden kiló tejre, ami kiemeli a hidratálásban betöltött fontosságát.
A bendő pH-jának mérése
- A bendő pH-jának adminisztratív értékelése, ideális esetben a bendő átszúrásával vagy állandó pH-mérő behelyezésével, elősegíti a szubklinikai acidózis korai felismerését. Általánosan elfogadott, hogy a mikrobiális fermentáció hatékonysága általában akkor optimális, ha a bendő pH-ja 6 és 7 között van.
Az ilyen stratégiák végrehajtása, ugyanakkor következetes nyomon követése javítja a bendő egészségét, ezáltal növeli a termelékenységet, csökkenti az állategészségügyi kockázatokat, valamint javítja a tejtermelés fenntarthatóságát. Ezen túlmenően, a kortárs tejgazdálkodási gyakorlatban elért eredményeket megerősíti a precíziós technológia és az adatvezérelt döntéshozatali folyamatok integrálása.
Melyek a takarmánykoncentrátumokban található alapvető tápanyagok?
Főbb tápanyagcsoportok: nyersfehérje, zsírsavak stb
A takarmánykoncentrátumot úgy alakították ki, hogy olyan alapvető tápanyagokat tartalmazzon, amelyek elősegítik az állatállomány egészségét, termelékenységét és hatékonyságát. Az alábbiakban a koncentrátum takarmányokban található fő tápanyagcsoportok átfogó bontása látható:
Nyers fehérje
- A nyersfehérje a tejelő szarvasmarhák növekedéséhez, szaporodásához és tejtermeléséhez nélkülözhetetlen aminosavak kritikus forrása. A takarmánykoncentrátumok általában 12-20% nyersfehérjét tartalmaznak, az állatállomány táplálkozási szükségleteitől függően. A szójabab, a repce és a gyapotmag gyakori fehérjeforrás.
Zsírsavak (zsírok és olajok)
- A sűrített takarmányok olyan zsírokat is tartalmaznak, amelyek koncentrált energiaforrásként szolgálnak, amelyek támogatják a szaporodási teljesítményt és a tej minőségét, miközben javítják a takarmányozás hatékonyságát. A zsírtartalom általában 2-8% között mozog, és olyan forrásokat használnak, mint a faggyú, a szójababolaj és a védett zsír-kiegészítők.
Szénhidrát
- A gyors energiatermelést a szénhidrátok teszik lehetővé, nagyrészt keményítők vagy cukrok révén. A szénhidrátok fontos részét képezik a főként gabonából, például kukoricából, árpából és búzából származó sűrített takarmányoknak, amelyek állandó energiaellátást biztosítanak.
Rost
- Bár a koncentrátum takarmányok rosttartalma alacsonyabb a szálastakarmányhoz képest; kiegészítéseket végeztek az emésztés elősegítésére oldhatatlan rostkomponensek felhasználásával. Az általánosan használt rostos anyagok, mint például a répapép vagy a szójahéj, a bendőműködés fokozására szolgálnak.
Vitaminok és ásványi anyagok
- A csontfejlődést, az immunrendszer egészségét és az anyagcsere-működést befolyásolja az olyan esszenciális vitaminok jelenléte, mint az A-, D-, E- és nyomelemek, köztük a kalcium, a foszfor, a cink és a szelén. Ezeket a vegyületeket pontos mennyiségben tartalmazzák, hogy az állati takarmányt a szükségleteiknek megfelelően egyensúlyban tartsák.
Energia
- Az összes emészthető tápanyag (TDN) a takarmánykoncentrátumok energiatartalmának mérésére szolgál. A magas energiatartalmú takarmányok támogatják a laktációt, a súlygyarapodást és a fizikai aktivitást. A kukoricaliszt és a melasz néhány példa az energiadús összetevőkre.
Adalékanyagok és kiegészítők
- A koncentrátum takarmányok tartalmazhatnak probiotikumokat vagy prebiotikumokat; enzimek; pufferek, amelyek segítik az emésztést, ezáltal fokozzák a tápanyag hasznosulását, miközben megelőzik a bendő acidózisát.
Minden tápanyagcsoportnak egyedi szerepe van az állatok általános egészségének és termelékenységének támogatásában; az etetésnek figyelembe kell vennie egy adott gazdálkodási művelet speciális táplálkozási céljait.
A szárazanyag és az energiaforrások jelentősége
A szárazanyag (DM) a nedvesség eltávolítása után egy takarmánykomponens, amely tartalmazza az összes alapvető tápanyag-összetevőt, például fehérjéket, rostokat, zsírokat, vitaminokat és ásványi anyagokat. A takarmányok szárazanyag-százaléka kulcsfontosságú a pontos takarmányadagok elkészítésében, amelyek biztosítják, hogy az állatállomány megfelelő mennyiségű tápanyagot kapjon a megfelelő arányban a jó egészség és a magas termelési szint érdekében. Például a tejelő tehenek általában a takarmány szárazanyag-tartalmának 40-60%-át kitevő takarmányt igényelnek a tejhozam és az emésztési hatékonyság fenntartása érdekében.
Az energia viszont ugyanolyan nélkülözhetetlen, mivel minden növekedési, szaporodási és termelési folyamat alapját képezi, mint például a laktáció vagy a testtömeg-gyarapodás. Az összes emészthető tápanyag (TDN) a takarmányok energiatartalmának meghatározására szolgál. A nagy termelésű tejelő teheneket körülbelül 70-75%-os TDN szinten kell takarmányozni, hogy kielégítsék energiaigényüket. Az energia-egyensúlytalanságok, amelyek általában alul- vagy túlsúlyhoz vezetnek, olyan betegségeket okozhatnak, mint a ketózis vagy az elhízás, ami jelentős mértékben csökkenti a termelékenységet.
A takarmány optimális szárazanyag-tartalma fontos a legújabb kutatásokban. Például nagy energia beépítése élelmiszerek, például gabonafélék (kukorica és árpa) növeli az energiasűrűséget, és továbbra is fenntartja a bendőműködést a takarmányalapú étrendben. Pontosabban, a technológiai takarmányozás lehetővé teszi ezen összetevők összeegyeztetését, ami növeli a takarmányozás hatékonyságát, ezáltal javítja a takarmányértékesítési arányt és a gazdasági haszon.
A vitaminok, például az E-vitamin szerepe a tejtermékek táplálkozásában
Összességében az E-vitamin kulcsfontosságú összetevője a tejelő tehenek egészségének, mivel elsősorban antioxidánsként működik, amely támogatja immunrendszerüket és szaporodási képességeiket. Segít csökkenteni az oxidatív stresszt is, amely károsíthatja az állatok általános egészségét és termelékenységét, különösen anyagcsere-stressz során, például elléskor. Az E-vitamin kielégítő szintje szintén szerepet játszik a tőgygyulladás fertőzési arányának csökkentésében, ezáltal elősegítve a tőgy egészségét. Mivel a takarmányalapú étrend nem mindig biztosít elegendő mennyiséget, a megfelelő táplálékkiegészítést mindig fenn kell tartani. Másrészt az E-vitamin állandó elérhetőségének biztosítása takarmányok vagy kiegészítők használatával javítja a tej minőségét, az állomány egészségét és a termelés hatékonyságát.
Hogyan lehet egyensúlyba hozni a koncentrátumarányokat az optimális takarmányozás érdekében?
Takarmányfelvétel-kezelési stratégiák
Takarmányminőség és konzisztencia
- Győződjön meg arról, hogy a takarmányok újak, ízesek és szennyeződésmentesek. A takarmány összetételének egészségessége segít a szabályozott bevitelben és az emésztési szövődményekben.
Az etetés rendszerességének elősegítése
- A bizonyos időpontokban történő etetésnek biztosítania kell a megfelelő takarmányozást is, hogy kevesebb pazarlás és etetési hézag keletkezzen. A hosszú időközök falánksághoz vezethetnek, ami súlyos egészségügyi problémákat okozhat, amelyeket elkerülhetett volna.
A takarmány beállítása a környezeti feltételekhez
- Gondoskodjon arról, hogy az időjárással összefüggő helyzeteket, például a hőterhelést és a vízhiányt megfelelően kezeljék a takarmányok beállításával és újraformálásával a maximális hatékonyság érdekében.
Feed Bunk kezelése és karbantartása
- Ügyeljen az etetőágyak tisztaságára és a beadott takarmány mennyiségére, hogy minimális maradjon belőle, ami több pazarlást és/vagy romlást eredményez, és egységesebb táplálkozási szokásokat biztosít.
Állati szükségletek az étrendben
- A takarmányadagokat úgy kell megtervezni, hogy kielégítsék a különböző típusú állatok sajátos energia-, fehérje- és rostszükségletét a termelés különböző szakaszaiban.
A koncentrátumszint beállítása a laktát különböző stádiumaihoz
Először is felmérném az állat energiaszükségletét, amelyet a test állapota, a tejtermelés és az általános egészségi állapot határoz meg, hogy a tömény szinteket a laktáció szakaszaihoz igazítsam. Általában a korai laktáció magasabb koncentrátumszintet igényel a megnövekedett energiaigény miatt, míg a középső és késői laktáció fokozatos változtatásokat tehet szükségessé a túlzott súlygyarapodás csökkentése érdekében. Biztosítanám, hogy a takarmány és a koncentrátumok aránya kellően kiegyensúlyozott legyen ahhoz, hogy elősegítse az ideális emésztést, valamint a termelékenységet, miközben nyomon követem a teljesítményt, majd ennek megfelelően módosítom.
Kiegészítők beépítése a tejelő tehenek jobb teljesítménye érdekében
Az étrend-kiegészítők használata a tejelő tehenek takarmányozásában nagymértékben hozzájárulhat a tejtermelés, az egészség és a szaporodási hatékonyság növeléséhez. Az általánosan használt kiegészítők a vitaminok, ásványi anyagok, valamint takarmány-adalékanyagok, amelyek speciális élettani szükségleteket céloznak meg.
Vitaminok és ásványi anyagok
- A tejelő tehenek optimális teljesítménye érdekében elengedhetetlen a megfelelő vitamin- és ásványianyag-bevitel biztosítása. Például a kalcium és a foszfor fontos a csontképzésben és a tejszintézisben, míg a magnézium támogatja az izomműködést. A cink, a mangán, a szelén és egyéb nyomelemek kritikus szerepet játszanak az immunitásban és a reprodukcióban. A szelénhiány leküzdhető, ha a takarmányt 0.3 ppm (teljes szárazanyag-adag) szelénnel egészítik ki, javítva a termékenységi arányokat, miközben csökkentik a tejelő tehenek méhlepény-visszatartási problémáit.
Bendővédett aminosavak
- A metionin és a lizin aminosavak általában korlátozottak a kérődzők étrendjében. A tejfehérje szintézis fokozható bendővédett aminosavak beépítésével, ami a termelt tej nagyobb fehérjetartalmát eredményezi. Kutatások kimutatták, hogy a metionin-kiegészítés akár napi 1.5 fonttal növeli a tejhozamot tehenenként, miközben javítja az általános nitrogén-hatékonyságot.
Probiotikumok és élesztőkultúrák
- A bendő pH-jának stabilizálására, a rostok emésztésének fokozására és a takarmány hatékonyságának javítására probiotikumokat is tartalmazó élő élesztőtenyészeteket alkalmaznak. A korai laktációs időszakban a nagytermő tehenek szárazanyag-bevitele növelhető élő élesztők, például a Saccharomyces cerevisiae használatával. A tejtermelés 2-3%-kal növelhető a rostok jobb emészthetőségének köszönhetően.
Zsírsavak
- A gyulladás csökkenthető, míg a szaporodási teljesítmény javítható bizonyos típusú zsírsavak, például omega-3 vagy omega-6 hozzáadásával. Az omega-3 zsírsavakkal dúsított étrend a nyitott napok számának csökkenésével (az ellés és a fogantatás között eltelt napok számával) összefüggésbe hozható, ami viszont elősegíti a jobb termékenységet.
Pufferek és semlegesítő szerek
- A tejelő tehenek takarmányai többnyire nátrium-hidrogén-karbonátot tartalmaznak pufferként a bendő pH-jának stabilizálására, így megelőzik az acidózis kialakulását, főleg a magas, gyorsan fermentálható szénhidráttartalmú étrendeken. A bendőfunkció stabilizálásáról és a tejzsírtartalom növekedéséről számoltak be, ahol a puffert a teljes takarmányadag 0.75%-ában alkalmazták.
Kolin és betain
- A bendővédett kolint és betaint tartalmazó étrend segíthet javítani a májműködést és az energia-anyagcserét az átmeneti tehenek esetében. A kolin segít csökkenteni a zsírmáj és a ketózis előfordulását, ami az ellés utáni tejhozam növekedését eredményezi.
A jobb tejminőség, a tehenek egészségi állapota és az általános termelékenység fejlesztése szükségessé teszi a táplálékkiegészítők aprólékos kiválasztását és arányosítását az állomány-specifikus szükségletek alapján. A táplálkozási szakértőkkel való rendszeres megfigyelés és konzultáció biztosítja a táplálékkiegészítő stratégiák hatékonyságát és biztonságát.
Vannak-e kihívások a tejelő teheneknek szánt takarmánykoncentrátumok használata során?
A bendő pH és az acidózis kockázatának kezelése
A laktáló tejelő tehén acidózisának megelőzése érdekében nagyon fontos a bendő pH-jának optimális szinten tartása. A gyorsan fermentálható szénhidrátok nagy mennyiségének táplálása csökkentheti a bendő pH-ját, ami szubakut vagy akut acidózishoz vezethet. Zavarja az emésztést, és negatívan csökkenti a takarmányfelvételt és a tejtermelést a kérődzők számára. Ezért elegendő szálas takarmányt kell beépíteni az etetési programokba, mivel fokozzák a rágási hatást és serkentik a nyáláramlást, ezáltal pufferelve a bendő savassági szintjét. Az étrendi pufferek, például a nátrium-hidrogén-karbonát használata segíthet stabilizálni a bendő pH-ját, így képes támogatni a hasznos mikroorganizmusok nagy populációit. A lehetséges problémák korai felismerése és hatékony kezelése csak akkor lehetséges, ha folyamatosan figyelemmel kísérik a takarmányösszetételt és a tehenek viselkedését.
A protozoonok és a mikrobiális egyensúly kezelése
A jó mikrobiális ökoszisztéma egyensúly a bendőben elengedhetetlen a takarmány emésztésének és fermentációjának maximalizálásához a tejelő tejelő tehenek esetében. A bendőben lévő protozoák nagyon fontosak a bendő fermentációjának stabilizálásában azáltal, hogy lebontják a fölösleges keményítőt, így megakadályozzák bizonyos típusú baktériumok kontrollálatlan szaporodását, például a tejsavat okozó baktériumokat, amelyek megakadályozzák a tejsavtermelő baktériumok túltermelését. Az ilyen állapot minimálisra csökkenti az acidózis kockázatát, miközben javítja a bendő általános egészségét.
A bendőmikrobiológia legújabb fejleménye hangsúlyozta bizonyos baktériumcsoportok, például a Fibrobacter succinogenes és a Ruminococcus albus jelentőségét a cellulóz lebontásában, ami a rostok maximális lebomlásához és tápanyagfelvételéhez vezet. Ezzel szemben az amilolitikus baktériumok túlzott mennyisége a keményítő mértéktelen fermentációjához vezethet, így túlzottan magas tejsavszinthez és a bendő pH-értékének megzavarásához.
A mikrobiális egyensúlyt olyan takarmányozási stratégiákkal kell fenntartani, amelyek megfelelő mennyiségű strukturális szénhidrátot tartalmaznak, mint például az NDF (semleges detergens rost), amelyek elősegítik a cellulolitikus mikroorganizmusok szaporodását. Ezenkívül a fermentálható szénhidrátok lassú bevonása biztosítja az erjeszthető energia fokozatos felszabadulását, megakadályozva a mikrobapopulációk gyors változásait. A takarmányozási ütemterv kiegészíthető bizonyos összetevőkkel, például élesztőkultúrákkal vagy élő probiotikus törzsekkel, mint például a Saccharomyces cerevisiae, a cellulázaktivitás javítása, a fermentáció stabilizálása és a hasznos baktériumok szaporodásának elősegítése érdekében.
A számszerű adatok azt mutatják, hogy az élő élesztővel etetett tehenek rostemésztési hatékonysága 15-20%-kal nőtt, és több mint 30%-kal csökkent a szubakut bendő acidózis (SARA) előfordulása. Az eredmények tehát rávilágítanak arra, hogy a bendőkörnyezetben a kiegyensúlyozott mikrobiális közösség fenntartása érdekében megfelelő étrend-összetételre van szükség, ami létfontosságú a tejtermelés és az állategészségügy szempontjából. A bendőtartalom rendszeres mintavételezése és elemzése, valamint a pontos adagbeállítások értékes információkat adnak a mikrobapopulációkban végbemenő változásokról, így biztosítva a bendőben a legjobb teljesítményt.
A koncentrátum tejzsírtartalomra gyakorolt hatásának értékelése
Ha túlzott koncentráció van jelen a tejelő tehenek takarmányában, az negatív hatással lehet a tejzsír részre. A túlzott koncentrátum etetés csökkent rostfogyasztást eredményez, ami csökkenti a kérődzést, és ezáltal a nyáltermelést, ami csökkenti a bendő pufferkapacitását, ami a bendő pH-jának csökkenéséhez és a mikrobiális fermentációs minták megváltozásához vezet, ami az acetátképződés csökkenésével és a propionátszint növekedésével jár. Az ezzel okozott acetát csökkenés közvetlenül befolyásolja a tejzsírok szintézisét. A csökkenés kezelésére az optimális takarmány/koncentrátum arányt fenn kell tartani, miközben biztosítani kell, hogy az étrendben hatékony rostforrás álljon rendelkezésre az egészséges tejzsírtermelés biztosításához.
Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK)
K: Mik azok a takarmánykoncentrátumok, és miben különböznek a teljes értékű tejelő tehéntakarmányoktól?
V: A sűrített takarmányok magas tápanyagtartalmú takarmányok, amelyek kiegészítik a tejelő tehenek takarmányát. Ellentétben a teljes értékű takarmányokkal, amelyek egyetlen keverékben is kielégítik a tápanyagszükségletet, a sűrített takarmányokat úgy tervezték, hogy növeljék az energia-, fehérje- és egyéb szükséges tápanyagokat. Általában gabonát, fehérjét és egyéb kiegészítőket tartalmaz, amelyek célja a tejelő tehén takarmányfelvételének és tejhozamának növelése.
K: Milyen hatással van a teljes takarmányfelvétel és a nettó energiafelhasználás tejelő teheneknél a sűrített takarmányok használatával?
V: A koncentrált tejkoncentrátum befolyásolhatja a tejelő tehenek teljes takarmányfelvételét és nettó energiafelhasználását. Ha a takarmány és a koncentrátum közötti kapcsolatot fenntartjuk, az általában megnöveli a takarmány energiasűrűségét, ezáltal javul a takarmányátalakítási arány. Ez következésképpen a tejtermeléshez és az egyed fenntartásához szükséges nettó energia növekedéséhez vezet. Mindazonáltal a koncentrátum és a takarmányarány gondos ellenőrzése fontos a megfelelő bendő- és emésztési egészség megőrzése érdekében.
K: Mi az illékony zsírsavak jelentősége a tejelő tehenek táplálkozásában, és mi a szerepe a takarmánykoncentrátumnak a szintézisükben?
V: Nevezetesen, illékony zsírsavak, például ecetsav, vajsav és propionsav keletkeznek a szénhidrát fermentációja során a bendőtérben. A magas keményítőtartalmú koncentrátumok, például a kukorica használata köztudottan megváltoztatja a VFA-profilt a propionsav fokozott termelésének irányába, ami potenciálisan növelheti az energiahatékonyságot és a tejtermelést. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a koncentrátumok túlzott használata válogatás nélkül csökkentheti a rostok emésztési hatékonyságát, aminek egyik lehetséges oka a bendő acidózis.
K: Megjegyzés a takarmánykoncentrátumnak a mikrobiális fehérjeszintézisre gyakorolt hatásáról kecskék és tejelő szarvasmarhák bendőtenyészetében.
V: A takarmánykoncentrátum elsődleges tényező, amely serkenti a mikrobiális fehérje szintézisét a bendő környezetben. Általában tartalmaz fermentálható szénhidrátokat és fehérjéket, amelyek elősegítik a mikrobák növekedését, ezáltal növelik a szintetizált mikrobiális fehérje mennyiségét, ez a fehérje különösen hasznos a tejtermelésben, valamint segíti a tehén sejtműködését. Másrészt, mint korábban említettük, fontos a fehérje és az energia szigorú szabályozása a koncentrátumban, mivel a felesleges fehérje ammóniatöbblethez vezet a bendőben.
K: Milyen hatással vannak a különböző takarmány-adalékanyagok, amelyeket általában a tejelő tehénkoncentrátum takarmányokban tartalmaznak?
V: A fent említett kategóriába tartozó takarmány-kiegészítők közé tartoznak az A- és E-vitamin-kiegészítők, amelyek hasznosak az immunrendszer és a reproduktív funkciók erősítésében. Ezek közé tartozik a dikalcium-foszfát, vas-szulfát, cink-oxid, cink-szulfát, mangán-szulfát és réz-szulfát; ezek a kiegészítők számos élettani tevékenységhez fontosak. Feltéve, hogy a sűrítményben a kiegészítés előtt megfelelően eloszlanak, az ilyen adalékanyagok az egészségi állapot javításán, a takarmányátalakítási hatékonyságon és a tejhozam növelésén keresztül előnyösek lehetnek.
K: Milyen hatással van teljesítményükre a tejelő tehénkoncentrátum takarmány kukoricával való kiegészítése?
V: A kukoricaszem a tejelő teheneknek koncentrátumadagokban és takarmányokban etetett, magas energiatartalmú kiegészítő összetevők egyike. Ez különösen növelheti az étrend általános energiakoncentrációját, ami fokozott tejtermelést és a test állapotát eredményezheti. A kukoricakeményítő könnyen fermentálható, olyan keményítőt biztosít, amely növelheti a bendőben termelődő propionsav mennyiségét, ami viszont kedvező a glükóz szintézishez és a tej laktóz előállításához. Előre kell azonban számolni, hogy elegendő rostforrást kell biztosítani a kukorica kiegészítésére a bendő egészségének megőrzése érdekében.
K: Milyen tényezőket kell szem előtt tartani a Holstein Cow koncentrátum takarmányok elkészítésekor?
V: A Holstein tehenek számára készült koncentrátumok takarmányösszetételét számos tényező befolyásolja. Ezek a laktáció szintjéből, a tejtermelés szintjéből, a test állapotából és a takarmány minőségéből állnak. Mivel a holstein tehenek magas tejhozamukról ismertek, magasabb energia- és fehérjetartalomra lenne szükségük a koncentrátumukban, mint más szarvasmarhák. A megfelelő aminosav-egyensúly mellett megfelelő mennyiségű NFC, ásványi anyag és vitamin szükséges az említett szarvasmarhafajta teljesítményének optimalizálásához.
Referenciaforrások
1. Kholif et al. (2022) (Kholif et al., 2022)
- Kulcsfontosságú leletek:
- A koncentrátumkeverék 20-40%-ának Moringa oleifera szilázs és Chlorella vulgaris mikroalgák keverékével történő cseréje javította a tápanyag emészthetőségét, a bendőbeli fermentációs jellemzőket, a tejtermelést, az összetételt és a zsírsavprofilt a damaszkuszi kecskékben.
- A Moringa oleifera és a mikroalgából készült takarmány kevert koncentrátumok részleges helyettesítése javíthatja a tejtermelési teljesítményt és a tej minőségét az állatok egészségi állapotának romlása nélkül.
- Módszertan:
- 3 × 3-as latin négyzet alakú mintát használtak 15 laktáló damaszkuszi kecskével, három csoportra osztva.
- A kontroll kezelés koncentrátumkeveréke Moringa oleifera szilázst és Chlorella vulgaris mikroalgát kapott 20%-ban (MA20) vagy 40%-ban (MA40).
- Mértük a takarmányfelvételt, a tápanyag emészthetőségét, a bendőbeli fermentációt, a szérum metabolitokat, a tejtermelést és a tejösszetételt, valamint a zsírsavprofilt.
2. Schilde et al. (2021) (Schilde et al., 2021, 79–104.)
- Kulcsfontosságú leletek:
- A 3-nitrooxi-propanol (3-NOP) és a magas koncentrátum takarmányarány (CFP) mérsékelte a szárazanyag-bevitelre (DMI) és az energia-korrigált tej kilogrammonkénti metánkibocsátását.
- A magas takarmánytartalmú takarmány idővel történő kiegészítése a 3-NOP csökkenő metánszint-csökkentő hatását eredményezte.
- A magas CFP és a 3-NOP javítja a takarmányozási hatékonyságot, miközben csökkenti a testtömeg-veszteséget az ellés előtti tejelő tehenek esetében.
- Módszertan:
- 2 holstein tehén esetében 2 × 55-es faktoros elrendezést alkalmaztunk: alacsony és magas CFP-vel, vagy anélkül (CONLC, CONHC), akár 3-NOP-val (NOPLC, NOPHC).
- Mértük a táplálék emészthetőségét, a metánkibocsátást és a bendő fermentációját.
3. Liu et al. (2021) (Liu et al., 2021)
- Kulcsfontosságú leletek:
- A bendővédett metionin és lizin és/vagy kiegészítő takarmánykoncentrátum befolyásolta az illékony zsírsav (VFA) profilt és a bendő mikrobióta összetételét legelő laktáló jakok esetében.
- A Firmicutes és Bacteroidetes aránya a bendőben magasabb volt azoknál az állatoknál, amelyek koncentrátumot és védett aminosavakat is kaptak, szemben azokkal, amelyek csak védett aminosavakat kaptak.
- A takarmánykoncentrátum növelte a VFA-koncentrációt, beleértve az összes VFA-t, az acetátot és a butirátot a bendőben.
- Módszertan:
- Huszonnégy laktáló jakot véletlenszerűen négy csoportba osztottak: kontroll, takarmánykoncentrátum (C), bendővédett aminosavak (RPA), vagy mind az RPA, mind a C.
- A bendőtartalomból mintákat vettünk a 16S rRNS génfragmensek szekvenálásával történő elemzéshez.
- Meghatároztuk a VFA felhalmozódását is a bendőben.
4. Heymann et al. (2021) (Heymann et al., 2021, e0246679. o.)
- Kulcsfontosságú leletek:
- A májhoz kapcsolódó vérparamétereket, a génexpressziót és a máj szövettanát nem befolyásolták a tejelő tehenek takarmányában lévő glifozát (GLY) maradékok, még eltérő takarmányarány mellett sem.
- A GLY-vel szennyezett takarmányú, nagy töménységű takarmányadaggal etetett csoportban a vér összbilirubinkoncentrációja időlegesen emelkedett, de ennek jelentősége nem volt ismert.
- Módszertan:
- 61 német holstein tehenet vagy GLY-vel szennyezett teljes vegyes takarmányadaggal (TMR) vagy kontroll TMR-rel láttunk el, és alacsony/magas koncentrátum-arányú csoportokra osztották.
- A vizsgálat így felmérte a vérparamétereket, a génexpressziót és a máj szövettanát.
5. Patyal et al. (2021) (Patyal et al., 2021, 37705–37715. o.)
- Kulcsfontosságú leletek:
- Az indiai Punjabból származó tejelő állati koncentrátumok aflatoxinnal voltak szennyezve.
- Ha elméletileg feltételezzük, hogy az aflatoxin B1 átjut a tejbe (aflatoxin M1), akkor ez 50-100%-kal az EU toleranciaszint feletti tejszennyeződést eredményezhet.
- Módszertan:
- Elemezték az indiai pandzsábi tejtermelő gazdaságokból származó takarmánykoncentrátum minták aflatoxin-szennyezettségét.
- Az aflatoxin B1 lehetséges átvitele a takarmányból a tejbe (aflatoxin M1) elméleti számításokon keresztül.
6. Állat eledel
7. Tápláló
8. Zsír